Az akadémia sok időmet lefoglalta. Nagyon ritkán találkoztam a húgommal,de őt ezt nem zavarta. Anyáék nem kerestek,bár időnként találkoztam velük.
-Ma este is gyakorolsz?-kérdezte Dan amikor felvetem a gyakorló ruhám.
-Aha az első csoportba akarok tartozni.
-Értem.
Kimentem a házból a sötét erdőbe.
-Késtél Casanova!
Megfordultam. Hope ott állt mögöttem a fánál. Mellé léptem,majd átkaroltam a derekát.
-Imádom,hogy türelmetlen vagy-nevettem,majd megpusziltam a homlokát.
Persze nem volt elég. Sokáig vártam rá,így nem értem be egy homlok puszival. Hope átkarolta a nyakam,jelezve, hogy tudja mire gondolok. Csókban fonódtunk össze. Hope hozzám simult, majd kihúzta magát, hogy kicsit magasabb legyen.
Felemeltem,hogy könnyebb legyen neki, de túl gyorsan mozdultam. Hope felszisszent,majd a nyakához kapott.
-Ne haragudj...
-Semmi baj... Na menjünk.
Megfogtam a kezét, és az akadály pálya széléig el sem engedtem. A pályát enyhe köd fedte le, de ezen már meg sem lepõdtem. Hihetetlen, hogy egy szûk fél év alatt mennyi minden megváltozott rajtam. Kezdjük ott, hogy érzékszerveim kiélesedtek. Hallásom erõsebb lett, ahogy a látásom is. A fájdalmat jobban elbírtam viselni, de ez nem is csoda, ha szinte minden edzésen a közel harc játékkal melegítünk be.
Bár Hope nem tehetett hírtelen mozdulatokat, az öccse remekül tudta helyettesíteni. Megtanultam, hogyan tegyek különbséget a határozott, de gyenge, és a határozott gyengéd rúgások között. Az ikrek között a különbség nagyon is érezhetõ volt.
Míg Hope vissza fogta magát, és úgy rúgott erõset az öccse mindent bele adott, de még így is gyengék voltak a rúgásai. A mostani edzés is hasonlóan telt mint mindegyik az elmúlt héten. Persze megint kikaptam, hogy miért? Egyértelmû. A szemem sarkából a pálya szélén álló lányt figyeltem.
-Megint hova figyelsz Nyafka?-kérdezte Haru miközben felsegített.
-Nem tudom-vallottam be.
-Akkor szed össze magad, mert nem lesz belõled elsõ... A kapitány mit keres itt?-kérdezte értetlenül.
A pálya széle felé néztem, és mire felfogtam, hogy Higurashi kapitány áll Hope mellett Haku már ott is volt. Tisztelgett a saját apjának, majd valamit kérdezett. Oda kocogtam melléjük.
-...de Nee-chan még nincs olyan erõben, hogy megint terepre menjen-mondta épp az öcsike.
-Haku!-szólt Hope, de a testvére nem reagált rá.
-A legutóbbi sérülése nem gyógyult be elégé...
-2H33! Kuslegyen!-mondta a lány mire a testvére behúzta a nyakát, de csöndben maradt.
Ahogy lenéztem a kezére, láttam, hogy azt ökölbe szorítja, de még így is remeg. Hope kihúzta magát, majd az apjához fordult.
-Kötelességem elvállalni ezt a küldetést. Mikor indulok Kapitány?
-Ma este! A részletes eligazítást az igazgató adja át neked. Egy óra múlva legyél kész!-mondta, majd elment.
Hope megvárta míg hallótávolságon kívül ér, majd a nála jóval magasabb öccséhez fordult.
-Nem lesz baj kölyök-mondta, miközben átkarolta a tesóját.-Vigyázz Hanakora és Yokora! Ja és folytasd ennek az újoncnak a kiképzését-mondta és közben rám kacsintott.
Haku átkarolta, majd kicsit késõbb elengedte, mikor a tesója eltolta magától.
-Sziasztok-köszönt.
Kezét nyújtotta Hakunak, majd nekem is. Megráztam a kezét, közben erõtt vettem magamon, hogy ne csókoljam meg. Apró papírdarab csusszant a kezembe, amit észrevétlenül eldugtam a nadrágom zsebébe. Hope megfordult, majd gyors léptekkel elindult az Akadémia felé.
Aznap este Haku kérte, hogy ne edzünk tovább. Helyette elvitt a kantinba, ahol meglepõdve láttam, hogy legalább négyen ülnek. Felismertem Hanakot és Yokot, de a töbieket nem igazán.
-Derek had mutassam be neked a bátyánk Harukit-mondta a fiú, közben átkarolta a barátnõjét.
Az idõsebb iker nem hasonlított a többiekre. Igaz zöld szeme mutatta, hogy van valami rokoni kapcsolat közöttük, de neki szõke haja volt. Ahogy kezet ráztunk, és jobban megnéztem rá jöttem, hogy inkább hasonlít Vanessára, mint Hope-ra. Ekkor eszembe ötlött, hogy Hope a szõke selejtet Nee-channak szólította, mielõtt össze verekedtek volna.
-Nekem nem is köszönsz Bátyó?
Döbbenten fordultam meg. A negyedik ember a húgom volt. Hosszú haját levágatta, és zselé segítségével szanaszét állította. Az ártatlanság az arcáról eltûnt. Helyette merész gondolatokat fedeztem fel rajta.
-Hú Vinni ez meglepõ-mondtam.
-Csak a szer hatása, hogy elkezdte levedleni a gyerek énjét, magyarázta Haku.
Megborzongtam, de nem tudtam mit mondani. A húgom már nem egy tíz éves kislány volt. A szerelmem csak az apja és az igazgató tudja, hogy hova ment.
************************************************************************************************************
Eltelt egy hónap, aztán kettõ is. A nyár vége felé közeledtünk. Az edzéseim egyre jobban kimerítettek, de nem bántam, mert tudtam, hogy erõsebb lettem tõlük. Mielõtt az akadémiára kerültem volna is voltak izmaim, de most szabályosan férfiasabban néztem ki. A hasam már nem lapos volt, hanem kockás, és a karom is erõsebb volt. Éppen a vasárnap reggeli edzésemmel végeztem, mikor az igazgató kopogott be hozánk.-Szabad-mondta, miután felhúztam a nadrágom (mert azért letusoltam).
-Jó napot Ookami4-köszönt kedvesen az öreg.
Biccentettem, majd egy egyszerû inget kerestem. A dögcédulám hidegen a bõrömhöz ért, de nem bántam.
-Szeretnélek elküldeni egy küldetésre...
Erre rögtön felkaptam a fejem és felé fordultam.
-Ki a terepre?-kérdeztem, mire bólintott.
-Hogy pontos legyek a volt városodba. A selejtek nagy számban sebesítenek meg ártatlan embereket, majd egy nagyon hasonló szerrel, mint a miénk beoltják õket, hogy több maguk fajtát alkossanak. Azonban ezek az emberek többsége (már akik túl élik) vadabbak és nehezebben kezelhetõk. Viszont nekik is van választásuk.
Elém tartott egy képet. Rögtön felismertem a volt legjobb haverom.
-Mi lett vele?-kérdeztem ilyedten.
-Vanessa megsebesítette, majd beadta neki a szert. Jelen pillanatban küzd a rossz énje a jó ellen. Segítened kell neki, hogy a jó gyõzzön!
-Mikor indulok?-kérdeztem határozottan.
-Ma!-mondta az igazgató, majd a kezembe nyomott egy kulcs csomót.-A harminckettes hangárban vár egy terepjáró. Jó utat. Az igazgatónak van egy levél címezve, azt majd át neki.-mondta és azzal kiment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése