Minden tagom sajgott, ahogy próbálta fel állni. Az elmúlt egy hétben megtanultam, hogy ha nem vagyok elég fürge egy alig százhatvan centis lány is simán a földre terít egy rúgásával.
Hozzá kell tetten, hogy rendesen tele voltam kék zöld foltokkal, mivel Hope egy elég komoly acélbetétessel rugdalt. Soha nem szalasztott el egy alkalmat se amikor nem figyeltem. Érzetem, hogy nagyon vissza fogja magát, de őszintén nem is igazán akartam tudni, milyen , mikor nagyon durva.
-Megint nem figyeltél-mondta halkan.
-Észre vettem... Ma volt az első felmérésem...-lihegtem.
-Tudom. A tanárok a négyes csoportba raktak, ami nem rossz egy hét alatt-mondta.
Hat csoport volt. Minél nagyobb volt a szám annál gyengébb voltál. Mindnek mások voltak az osztályozásai amik befolyásolták, hogy később melyik osztagba osztottak be.
-A legtöbben a kettes csoportba megragadnak. Remélem, te az egyesbe is be kerülsz-mondta, majd megint rúgott.
Kitértem előle, de nem figyeltem hova lépek. Megcsúsztam egy apró kavicson, mire hátra vágódtam. Ez nem is volt gond, csak közben kirúgtam Hope lábát. A lány is el esett, de a fejem mellett megtámaszkodott a két kezével, a lábaival, meg a combjaim mellett. Tökéletes fekvőtámasz helyzetbe érkezett. Testünk egyetlen porcikája nem érintkezett, még is éreztem a testéből áradó meleg, és az enyhe cseresznye illatot mit a tusfürdője hagyott.
-Mondtam, már, hogy béna vagy?-kérdezte.
-Aham napjában háromszor legalább megkapom-mondtam zavartan.
-Mi az első fejezet lényege?-kérdezte váratlanul.
Mindig ezt csinálta. Találom szerűen belekérdezett az egész éves anyagba amit az osztályfőnökömtől kaptam, hogy tesztelje mit tudok.
-Ne hagyd elterelni a figyelmed-mondtam.
-És gyakoroltad már?-kérdezte.
-Folyton azt csinálom, mikor tanulok, mert Dan hirtelen nagyon nagy hangú lett.
-Értem és úgy gondolod, hogy nincs ami elterelje a figyelmed tanulás közben?-kérdezte.
-Ilyen nem mondtam...
Hope lassan kicsit beljebb hajlította a kezét, így közelebb került apró teste az enyémhez.
-Hirtelen nagyon zavarba jöttél-mondta.
-Hé tudod, hogy mit érzek irántad tehát nem meglepő ha a közelséged ilyen hatással van rám....
-Hagyod magad elterelni-mondta, majd gyors lendülettel eltolta magát felőlem, és azzal a lendülettel a hasamra fordított.
Kezeim szorosan a hátamra fordított, és az egyik lábával a csuklóimra térdelt.
-Ha én eltudom vonni a figyelmed az ellenfeled is kihasználja a gyengeséged-súgta a fülembe veszedelmesen.
Nagyot nyeltem. Tudtam, hogy ebből a helyzetből csak rosszabbul fogok kijönni.
-Látom dúl a love köztetek, de azért ezt ne ennyire nyilvánosan csináljátok-hallottam Dan hangját, mire a lány eltűnt felőlem.
Feltápászkodtam, majd felnéztem a fiúra. Rögtön kiszúrtam, hogy egy hosszú nyakú felső van rajta pedig meleg volt ahhoz.
-Mit akarsz?-hallottam a kérdését.
-Csak erre jártam, és gondoltam szólok, hogy bár utálsz attól még nem kell mással kavarnod-mondta.-Na csá én mentem.
-Micsoda egy görény-mondtam.
Hope felé fordultam, aki nekem háttal állt. Keze ökölben volt, ami körül enyhe kék fény vibrált. A következő pillanatban Hope keze megmozdult, majd fülsértő reccsenés kíséretében a közeli fába csapódott. A fa törzsén hatalmas behorpadás keletkezett.
Döbbenten a lányra néztem. Hope keze vészesen remegett. Ki be nyitotta a tenyerét, közben az ujjai folyamatosan recsegtek-ropogtak.
A következõ pillanatban a másik keze csapott le a fára, majd újra a jobb. Folyamatosan ütötte a fa törzsét, és nem érdekelte, hogy a keze már vérzik.
-Hope! Állj le!-mondtam, és megpróbáltam leállítani.
-Ne érj hozzám!-mondta.
Kirántotta a kezét az enyémbõl, majd megint lecsapott a fára.
-Nem a fa tehet róla, hogy Dan egy tuskó. Hallod állj le!
Megragadtam a kezét, majd össze szorítottam a csuklóit. A mancs alakú karperece csatja megroppant, mire rögtön nem vergődött tovább.
-Elengedlek, ha meg ígéred, hogy nyugton maradsz-mondtam.
Biccentett, mire elengedtem a csuklóit. Finoman a kezembe vettem a kézfejét, majd elõkerestem egy zsebkendõt a zsebembõl. Figyelve, hogy ne okozzak neki fájdalmat letöröltem a vért a bõrérõl.
-Bocsi ha fáj-mondtam halkan.
-Nem érzem-válaszolta.
Felemeltem a tekintetem, hogy a szemébe nézzek, de õ másfele figyelt.
-A szerben ami életben tart minket, fájdalom csillapító van. Nem érzünk fájdalmat, csak enyhe szúrást-magyarázta.
-Akkor a húgom s érezné meg ezt?-kíváncsiskodtam.
-Nem... Ne hagyd, hogy olyan legyen mint én-mondta, majd magamra hagyott.
A következõ napokban nem láttam az osztályban, és edzeni, de hívott el magával. Ami azonban feltûnt, hogy Dan egyre idegesebb.
-Áhh ebbe beleõrülök!-fakadt ki az egyik nap tanulás közben.
Nem kérdeztem, hogy mi baja hiszen nem rám tartozott, de amit ez után tett az meglepett. Kivette a füzetét a kezembõl és maga kezdte el csinálni a háziját.
-Még nem telt le az egyhónap-mondtam felé fordulva.
-Eleget szívattalak már-mondta halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése