Unalmas és nagyon hosszú volt az út. Felét végig olvastam, másik felében próbáltam a változó tájat figyelni. Más vidéken voltunk már. Mögöttünk egy költöztetős kamion jött, a maradék bútorainkkal együtt. A húgom végig csak a tájat nézte, és néha felkiáltott ha valami érdekeset látott.
Kb az út negyedénél a kamionos letért az útról, majd eltűnt a szemünk elől.
-Neki más úton kell menni-magyarázta anya.
Nem tudom hol és mennyi ideje mentünk, mikor két egymás követő percben kék fény vetült a kocsira. A követkő pillanatban két motoros állt be elénk. Egyikben felismertem a kapitányt. A másikat nem bírtam azonosítani, de nem is volt alkalmam rá.
A két motorost, és minket megelőzött a már jól ismert fekete Jaguár. A motorosokkal ellentétben a kocsi tovább hajtott méghozzá elég nagy sebességgel. A kocsi alján kék fény villogott, mint valami megkülönböztető jelzés, és majdnem fejbe vágtam magam mikor rá jöttem, hogy az is.
Estére hulla fáradt voltam már, de lélekben felkészítettem magam egy jó nagy pakolásra.
Az akadémia hatalmas volt, mint egy kastély. A kapukat kódok védték, és beléptető kártyát alkalmaztak. Egy idős férfi várt minket az épület előtt. Mellette két katona volt.
-Üdvözlöm Őnőket a Phonexben-mondta mikor kiszálltunk.-A kislány mától a lány kollégiumban fog lakni. Őn fiatal úr a fiú szállásokon kapott helyet. Kérem kövessék a kijelölt katonáimat akik, majd elkísérik a szállásaikra.
Elköszöntem Vinitől, majd követtem a katonát. Nem a kastélyba mentünk hanem a mellett. Pár percig sétálnunk kellett, mire megláttam a mesterséges falút. Apró házai voltak. Fiúk ültek a házak előtt, és azok ablakaiban. Vidáman köszöntek a katonának, és engem is vidáman üdvözöltek.
A "szobám" a falu boltja mellett volt közvetlenül. Ez is kétszintes volt mint a többi. A katona a kezembe adott egy kulcsot, majd belépett a házba. Gyorsan körbevetett, majd megmutatta a szobámat, aminek az egyik felében, már ott voltak a holmijaim szépen kipakolva, ahogy szeretem őket.
A szoba másik fel kicsit rendetlenebb volt, és valaki más holmijai voltak benne.
-Mint látod ketten laktok egy házban. Gondolom feltűnt, hogy melyik a te feled. Dan még az igazgatóiban van, de nemsokára itt lesz-mondta, majd magamra hagyott.
Nem igazán érdekelt, hogy ki az a Dan. Ledőltem az ágyra, majd szinte rögtön álomba is merültem.
Másnap hangos zene ébresztett. Mikor megláttam a hangszórót az ajtó felett tudtam, hogy ez egy központi ébresztés.
-Kinyírom azt a csajt-morogta a szoba társam a párnájába. Ránéztem, majd azt hittem megüt a guta.
Dan nem más volt mint Hope pasija. Így közelről még jobban láttam rajta a felsőrendűséget jelző vonásokat.
Nem foglalkozott velem sokáig. Végig mért, majd megvonta vállát, és a fürdőbe vonult. Jó a kezdet. Gyors megnéztem a ruha táram. A régi holmijaim közül találtam párat, de a többsége egyenruha volt. Meglepő módon mind a méretem volt, de hiszen vártak rám.
Az épület hatalmas volt. Mivel kaptam órarendet könnyen eligazodtam a termeken, de akkor is félelmetes volt annyi diák között egyedül lenni. Persze a társaim mind befogadó készek voltak, hiszen a többségük az évnyitókor került ide, de jó páran akadtak olyanok akik már az ovis kort is az iskola fegyvertárában törtötte a tanárokkal.
-Hello Kellan vagyok-mutatkozott be egy szemüveges srác.
-Derek.
Kellan egész jó fej volt. Igaz, hogy vékony alkata miatt ugratták, de nem vette magára a sértéseket. Furcsa volt a második padban ülni, mivel évekig szinte leghátul ültem a magasságom miatt.
-Csend legyen!-jött be a tanár.
Elém rakott egy halom jegyzetet, majd bemutatkozott.
-Szólíts csak Yasha-samának-mondta kedvesen-majd az osztály elé ment.-Gondolom mind halottátok, hogy a négy RH osztagos visszatért. Mindjárt jönnek, de előtte még a jelentéseiket be kell fejezniük. Előre szólok, hogy ha Dan az órámon akarja kiélni a három lányon a perverz hajlamait akkor végleg kirúgatom-mondta határozottan.
-Ugyan már mind három utál, még az is akinek szeretnie kellene-mondta egy vállrándítással a szoba társam.
-Vajon miért-morogta Kellan mellettem.
-Na elég a szóból...
Határozott kopogtatás szakította félbe. A tanár még nem mondta ki, hogy szabad, de már nyílt is az ajtó. Először nem lepődtem meg, mikor az egykori vigyázóim léptek be. 2H33 és a párja látványa nem okozott gondot, hiszen láttam őket civilben. Azonban mögöttük a Hanako lépett be. A fiúk akik rég óta itt vannak biccentettek neki, majd sorra ajánlották, hogy ki mellé üljön. A negyedik alaktól teljesen lesokkoltam. Nem értettem ő mit keres itt.
Hope mereven rám nézett, majd biccentett. Hosszú fekete haját leengedte, és ami rögtön szembe tűnt az a rikító kék tincse volt.
-Ami elvett Yuukink vissza tért!-kiáltották boldogan néhányan.
A lány mindnek adott egy-egy pacsit ahogy elhaladt mellettük,majd leült az ablak felé. Lábait felhúzta maga alá, majd tollat ragadott és csak figyelt a tanárra.
-Hé te!-szólt utánam valaki, mikor mentem volna tesire.
Megfordultam, és az ego Dannal találtam szembe magam.
-Nem lesz tied a menyasszonyom-mondta, majd ott hagyott.
Folytasd . Imádom a blogod
VálaszTörlés