Álmatlanul forgolódtam az ágyban. Folyton az járt a fejemben, hogy Hopenak -még ha csak kényszerbõl is-, de van pasija. Már azon voltam,hogy kilógok a szobából, mikor nyílt az ajtóm és a kába húgom lépett be az ajtón.
-Vini!-mondtam felülve.
-Nem bírtam aludni bátyó-mondta halkan.
-Na gyere ide húgocskám-mondtam, és magam mellé emeltem.
Egykor szép barna szeme, most rikító zölden tündökölt. Karján egy pillangó mintás karkötõ volt aminek a közepén egy kék folyadékot tartalmazó kõ volt. Bevackolta magát a karomba, majd magához húzta a maciját.
-Hogy vagy vini?-kérdeztem.
-Hála Higurashi-samának jobban. Most olyan lettem, mint a gyerekei, de... Nincs seb rajtam-mondta vidáman.
Mosolyogtam a sötétben, majd hagytam, hogy elaludjon. Miközben azon gondolkodtam, hogy milyen ereje van annak a szernek ami ilyen gyorsan észhez térítette, halk kopogtatás zavarta meg a csendet.
2H32 lépett be.
-Szóval ide jött a kis szökevény. Éppen mesét mondtam neki, mikor azt mondta, hogy elmegy inni egy pohár vizet. Sokat jelentesz ám neki-mondta.
-Õ is sokat jelent nekem. Amúgy nem szereti az esti meséket-mondtam.
-Nos rá jöttem... Akkor jó éjt-mondta, majd elindult kifelé.
-Várj!-szóltam utána.
-Igen?
-Ma, hogy hogy te vagy éjszakai ügyeletes is?
-A fivérem és a párja ma ünneplik a három éves évfordulójukat. Ennyit még a katonaságon is tiszteletben tartunk.
-Értem gratulálok nekik... 2h32 neked van párod?-kérdeztem, mert még mindig nem jött álom a szememre.
-Errõl nem szeretek beszélni.
-Értem...
-Miért kérded?-kérdezte.
-Csak, mert... Ájvé nehezen tudom megemészteni amit tegnap hallottam, és kell valami ami eltereli a figyelmem.
-Akarsz róla beszélni?
-Ha nem bánod...-2H32 leült a kanapémra, majd a karkötõjére nézett.
-Na kezd-mondta.
-Nem is tudom, hol kezdjem... Van az osztályomban egy lány aki már nagyon rég óta tetszik nekem...
-A Higurashi lányra gondolsz?
-Igen. Olyan aranyos és annyira szeretni való. Nem szól sokat, és akkor is általában halkan... A fesztivál napján tudtam, meg, hogy a szeme nem is kék hanem zöld... Meg aztán ott van a néhány napja történt verekedés is... Komolyan nem is tudtam, hogy van egy ilyen dúrva énje is, de akkor is... ez csak jobban vonz hozzá...
-Nem az akinek gondolod... Ugye tudod, hogy van barátja?-kérdezte, mire bólintottam.- Lehet, hogy nem szereti, de nincs választása. Õ a kijelõlt võlegénye. Többet nem tudok mondani róla. Lehet, hogy ugyan azon körzetbe tartoztunk régen, de ez már máshogy van... Na jó én mentem-mondta, majd kiment a szobából.
Reggel a suliban csak Hanakot láttam egészen becsöngõig. Hope az utólsó pillanatban futott be és úgy nézett ki mint aki nem aludt egész este. Az órán többször el is bóbiskolt. Nem tudtam nem észre venni, hogy nyakán egy erõs marok nyoma található a régi zúzódások fölött.
-Mi történt veled?-kérdeztem mikor a tanárom nem figyelt.
-Semmi lényeges-válaszolta.
Rajzon az volt a feladat, hogy a padtársunkat rajzoljuk le. Mivel Hope aludt a padon így nyugodtan lerajzolhattam minden vonását. A foltjait is oda rajzoltam, mert bár elcsúfította a szépségét még is hozzá tartoztak. Óra után a tanár leosztályozta a "csoport munkánkat".
-Hogy tudtál ilyen mozdulatlan maradni egész órán?-kérdezte a tanár.
-Nem tudom-mondta a lány fáradtan.
-Haza kísérjelek?-kérdeztem az órák után.
-Áh nem kell azért köszi.
Aznap 2H33 jött értem. Szeme boldogságról árulkodott, és fütyörészett haza felé.
-Volna egy kis feladatunk a számodra... Logikai feladatokat kellene megoldanod a húgoddal csoportba. Persze idõre menne-mondta szinte nevetve.
-Oké-sóhajtottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése