8.fejezet Vér és erő

-Tartsd távol magad Vannessátol!-mondta 2H33.
A húgom kórtermében ültem az ágy mellett és éppen beszámoltam neki a napomról.
-A lila írisz azt jelenti, hogy ő is közéjük tartozik... Mármint a selejtek közé-mondta borzongva.
Most már értettem, miért borzongtam tőle. Megfogtam a húgom kezét, majd gondolataimba merültem.
-Honnan ismerem meg őket?-kérdeztem nagy sokára.
-Az íriszük nagyon is szembetűnik. Azonkívül akik kicsit is érzékenyek empátia terén megérzik, hogy a tetszetős külső mögött pokol rejtőzik. Nem kell ahhoz katonának lenni, hogy érezze az ember a negatív energiájukat. Te is ezt érezhetted... Elárulok valamit. Az egyik orvos szintén közéjük tartozik.
-Micsoda?
-Csak azért nem ölték még meg a húgodat, mert a én itt vagyok.
-Köszönöm, hogy vigyázol rá...
-Nem a te kérésedre vagyok itt, tehát ne köszönd. Csak azért, mert a testvérem áthelyeztet ide nem fogok úgy tenni, mintha élvezném!-csattant fel.
Ekkor fogtam fel, hogy miért olyan ideges, hogy itt kell lenni. Ő azt a feladatot kapta, hogy három társával együtt rám vigyázzon. Az, hogy egyedül van nem tesz jót neki. Egységben az erő. Ezek szerint ők is ezen az elven dolgoznak.
Másnap mikor bementem a suliba az egyik haverom azzal fogadott, hogy Vanessa az előttem levő padba fog ülni.
-Húrrá-mondtam idegesen.
A lányra nem tudom hányszor szóltak rá, de ő mindig csak felém fordult. Szerencsére könnyen levegőnek tudtam nézni. Folyton azzal voltam elfoglalva, hogy Hope vonásait nézzem.
Feltűnt, hogy most másik szemüveg van rajta, mint a Fesztiválon. Zöld szeme csak úgy szikrázott, ha Vanessa rá nézett.
-Hogy lehet valaki ekkora lúzer?-kérdezte tesi óra előtt a szöszi.
-Na jó csend legyen osztály!-mondta a tanár, mikor csöngettek.-Ma azt fogom megnézni, hogy kinek milyen az álló képessége...Csend!-kiáltotta mikor többen is felmordultak.-Nem fogok könyörögni...
-Fogadjunk, hogy erősebb vagyok nálad-mondta Vanessa és megbökte Hope-ot.
-Csak, mert hamarabb születtél még nem biztos, hogy jobb is vagy.
-Fogadjunk-oda hajolt és súgott valamit a lány fülébe, mire az visszakézből felpofozta.-Te ribanc!
Vanessa neki esett Hopenak. A lány gyors mozdulattal kitért előle, majd a hátára vágott. Vanessa elvesztette az egyensúlyát, majd hasra vágódott. A következő pillanatban két kezére támaszkodva felrúgta magát, állon rúgva ezzel Hope-ot.
Mindenki elhűlve nézte mi történik. Hope letörölte a szájáról a vért, majd ledobta a szemüvegét.
-Milyen jó, hogy én tanítottalak erre... Onne-chan-mondta.
Védekezően felemelte a kezét, közben a hátsó lábára helyezte a súlyát. Vanessa szintén támadó állást vett vet, majd rúgott. Hope simán kivédte, majd egy körívessel gyomron rúgta a másikat. Vanessa szitkozódott, de nem adta fel. Sorra rúgott Yuuki felé, de ő mindig kitért előle.
Időnként Hope vissza ütött, de ilyenkor komoly pontossággal. Kezén a bőr felszakadt, de őt úgy látszik nem zavarta.
Mindenki elhűlve nézte a viadalukat. A tanár (küzdősport oktatóként) nem szólt semmit, csak figyelt. Rúgások és pofonok sokasága következett. Hope ügyesen kitért, majd a legváratlanabb helyzetből támadott.
-Csak ennyit tudtál felmutatni, mielőtt megizzadtál volna?-kérdzte, majd kegyetlen erővel és nem kevesebb gyorsasággal kezdte el verni Vanessát.
Mikor a lány elhátrált tőle a falig,Hope a feje mellett bele vert a falba. Valamit mondott neki,mire a lány csak vigyorgott. Hope még egyszer bele vert a falba, majd elment az öltözőbe.
-Ez mi volt?-kérdezte valaki, mikor végre felfogtuk, hogy mit is láttunk.
Vanessa ott ült a fal tövében, de senki nem mert oda menni hozzá. Innen látszódott, hogy ott ahol lecsúszott véres a fal a karja nyomán.
-Az ott Hope öklének a nyoma?-kérdezte valaki.
És valóban. Ahol a lány bele vágott a falba, volt egy nagy benyomat. Itt kezdtem el gondolkodni, hogy Hope tényleg nem az akinek mondja magát.

(Folytassam)