Ott toporogtam a park bejárata előtt, és vártam, hogy Hope jöjjön. Majd egy hétig kérleltem, hogy eljöjjön, amit a testőr gárdám sem díjazott, de végül beleegyezett. Néhány lány érdeklődve figyelt, abban a reményben, hogy az utolsó pillanatban közülük viszek el valakit.
Mikor megláttam Hopet-ot elakadt a szavam. Fehér alapon rózsaszín cseresznyevirágos yukata volt rajta. A lányok megnézték, de nem is csodálom, hiszen a haja ki volt engedve, és szemüveg volt rajta. Ha szív köves karkötője nincs rajta én is nehezen ismertem volna fel.
-Hú-szaladt ki a számon.
-Oké jól kezdődik-mondta zavartan.
-Oh gomen nasai ... Csak alig ismertelek fel... Szemüveges vagy?-kérdeztem zavartan.-Igen, nem nagyon szeren ezért nem ezt használom, és mielőtt megkérdeznéd... Igen zöld a szemem színe.Ahogy szemébe néztem kicsit zavarba jöttem. Szerencsére Hope jobban toppon volt mint én és a fejével a park felé intett. Egymás mellett sétáltunk a standok között. Sorra álltunk meg ételt venni. A lány nem volt zavarban, hogy mennyit eszik.
-Fejedbe vettet, hogy minden ramenesnek megadod a lehetőséget, hogy keressen valamit?-kérdeztem az ötödik ilyen stand után.
-Bocsi éhes vagyok-vont vállat.
-Már eltudom képzelni, milyen lehet Naruto a valóságban...
-Inkább Inuyasha, Kilari-kontrázott rá.
-Jó, hogy nem Natsu.
-Az bolond... Szoktál conra járni?
-Nem igazán. Szeretnék elmenni egyre, de nem nagyon tudok-mondtam.
Mellettem egy fiú felhorkantott. Barátnője mérgesen nézett rá, de nem szólt semmit. Ahogy jobban megnéztem a fiút rá jöttem, hogy minden standnál ott voltak ők is. A srác jól láthatóan megmutatta a bal kezét amin egy drágának tűnő óra volt. Az óra szíjába 2H33 felirat volt vésve. A gyomrom görcsbe rándult, mikor rá jöttem, hogy a testőrségem még ide is követ.
-Derek itt vagy?-kérdezte Hope.
-Persze.
-Remek akkor jössz? Még a fele fesztivált se láttuk-mondta.
Egyet értettem vele, bár valahogy rontotta a tudatom az, hogy a négy testőrből legalább három a fesztiválon van. Elég volt azzal megküzdeni magamban, hogy egy diáktársam beépített, és valószínűleg most is figyel, de ez már kezdett az agyamra menni.
-Baj van?-kérdezte a lány.
-Csak néhány dolog zavar... Bocsi pocsék társaság vagyok.
-Ugyan azért a tűzijátékot megvárod még velem?-kérdezte csillogó szemekkel.
Azokban a zöld íriszekben annyi őszinteség volt, hogy nem bírtam neki nemet mondani. Még legalább két órát mászkáltunk a standosok között, és Hope kezében szinte mindig volt valami étel amit csemegézett.
A tűzijáték pazar alakítás volt, de nem is vártam mást hiszen mindig kitesznek magukért a szervezők. Mire felfoghattam volna, hogy mennyi az idő már haza felé sétáltunk Hope-al. Bár alig csináltam valamit még is olyan gyorsan eltelt az idő.
Sajnos otthon borzalom fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése