Közelgett az õsz vége. Az otthoni idegeskedések ellenére próbáltam a suliban lévõ feszültségre is összpontosítani. Közeledett az õsz záró fesztivál, és egyre több lánytól kaptam levelet, hogy velem akarna jönni. Oké, hogy a lányok választanak partnert, de akkor is.
Egyvalakivel akartam volna elmenni, de õt nem mertem megkérdezni errõl a témáról. Igaz az elmúlt években megfigyeltem, hogy mindig egyedül jön az ilyen iskolai rendezvényekre, vagy ha nem akkor az ikertestvérei valamelyikével. Köztudott tény volt, hogy Hope egy négyes iker második szülöttje, és egyben a család elsõ lány gyermeke.
Volt egy bátyja (Haruki),egy öccse (Haru) és egy húga (Hanako). Õ volt az egyedüli Y-os, ezért változtatta át angolra a nevét, pedig elvileg a szülei nagyon haragudtak emiatt rá.
Reménykedve ültem be a padba. A lányok vágyakozva néztek rám, de megpróbáltam nem oda figyelni. Tudtam, hogy rövidesen választanom kell közölük, de nem akartam olyan lányt hívni aki túl sokat vár tõlem.
-Szia-köszöntem hallkan.
-Szia, hogy vagy?-kérdezte vidáman közben felírta a dátumot a füzetébe.
-Fogjuk rá, hogy jól.
Nem akartam mondani, hogy három testõr minden mozdulatomra oda figyel a házban és a házon kívül. Bele se akartam gondolni, hogy egy katona van az osztályomba is, hiszen az már borzalmas lenne.
-Hali itt vagy?-kérdezte, közben a kezét az arcom elõtt lengette.
-Mi ja igen... Mit is kérdeztél?
-Miért nem mész Akemi-val a fesztiválra?
Az említett lány a nevéhez híven szép volt, de már nem akartam tõle semmit se. Igaz sokan mit megnem adtak volna, hogy vele egy asztál ûlhessenek, nem hogy fesztiválra menjenek vele. Én már nem tartoztam ezek közé.
-Mert nem szeretnék vele menni.
-Akkor Akina? Õ is nagyon akarna veled menni.
Megráztam a fejem.
-Tulajdon képen nem tudnék egy lányt se aki ne akarna veled menni a fesztiválra...
-Én sajnos tudok egyet mondani-mondtam halkan.
-Ki az?-kíváncsiskodott Hope.
-Te vágtam rá mielõtt gondolkodtam volna.
Hope zavarba jött, majd elõre szedett egy tincset a hajából, és azzal kezdett el játszani.
-Igazából én is szívesen mennék veled a fesztiválra-mondta maga elé.
Döbbenten fordultam felé, mire arca még pirosabb lett. Elfordult és hallgatásba burkolózott. A nap további részében hiába próbáltam vele beszélgetni, ugyan az a csendes lány volt aki mindig is. Az utólsó óra után hiába kerestem, mire megtaláltam volna egy csapat lány állt elém, és faggattak, hogy kivel megyek a fesztiválra.
Mire elszabadultam tõle 2H32 már várt a fekete jaguárral.
-Most komolyan minden hova neked kell vinni engem?
Persze nem válaszolt. Nem volt vele semmi bajom, csak zavaró volt, hogy nincs magán életem.
A katonák megjelenése azzal járt, hogy apa kénytelen volt lemondani az alkoholról, aminek örültem, de a feszültség ami volt emiatt az elviselhetetlen volt. Folyton veszekedett velük, azok meg csendben tûrték a kirohanásait.
-Holnap végre megtudjuk kivel mész a fesztiválra?-kérdezte a katona mikor beparkolt a házunk elé.
-Ha szerencsém van akkor az a lány akivel akarok menni eljön velem...
-Csak, hogy tudd oda is elmegyünk csak civilben-mondta.
Alig léptem be már is hallottam, hogy a kocsi elhajt. Megcsináltam a házim, majd Vini-vel elindultam a játszótérre. Már nem csak õ miatta mentem, hanem reménykedtem benne, hogy összefutunk Hope-al.
Ma is így volt. Mikor meglátott szörnyen zavarba jött, de nem hagytam, hogy elmenjen.
-Várj!... Nem jössz velem a fesztiválra?-kérdeztem, mire megtorpant, és felém fordult.
-Velem akarsz menni?-kérdezte zavartan, mire bólintottam.-Na és a többi lány?
-Nem érdekelnek-mondtam határozottan.
-Miért nem?
-Hát, metr... Évek óta tetszel nekem-mondtam ki végül.
Hope ugyan olyan zavarba volt mint én.
-Majd meglátjuk, de én most megyek kutyát sétáltatni-mondta, majd elszaladt, én meg csak álltam ott bambán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése