6.fejezet Családi titok

Ezt most komoly?
Már nem tudom hanyadjára tettem fel magamban ezt a kérdést. Elõttem egy halom irat feküdt, amit apám rakott elém. Ismeretlen katonák nevei voltak elõttem, de akadt olyan is amelyiket láttam már.
-Mit kezdjek ezzel?
-Most már tudod, miért üldöznek téged... Az itt lévõ katonák, mind egy program része. Mivel a  program nevét én adtam, így azt hiszik te voltál a megalkotója is...
-Miért hiszik azt? És kik ezek az "üldözõk"?-kérdeztem idegesen, mert eszembe jutott a haldokló húgom akiket ezek az emberek tettek tönkre.
-Mert a program elsõ alanyát szintén Dereknek hívták. Erõs katona volt és nagyon bátor. Az üldözõk, meg azok akik a program selejtjei. Agresszív és nagyon instabilak. A többség saját magát megsemmisítette, de akiknél késõbb jelentkeztek a tünetek, azok kijutottak a katonai bázisról.
-Milyen selejtek? Nem értek semmit.
-Apád munkája, hogy tökéletes kiborgokat hozzanak létre. Eleinte gépekbe próbáltak emberi tudatot telepíteni, de mivel ez nem jött be, így haldokló embereknek adnak gépek tudatait, és egy szert amitõl soha többé nem lesznek betegek. Ez nagyon sokáig jó volt, de sajnos rá kellett jönniük, hogy a szer szabályosan három évig hat, és utána egy egyszerû megfázás is megölte az embereket...
-A mai katonák sokkal fejlettebbek. Nem tudjuk, hogy mi változtatta meg õket, de az biztos, hogy nincs bennük semmi gépi, csak a ruházatuk-vette vissza a szót apám.
-És rám melyik faj vadászik, csak mert egyiküktõl kaptam a nevem?
-A gép tudatúak-szólat meg 2H32-a nappali ajtajában.
Egy ideje már ott állhatott, de nem vettem észre.
-Te is ilyen vagy?-kérdetem kétkedve.
-Az utolsó generációhoz tartozom, ahogy testvéreim is. Apádék azt nem mondták, el, hogy mi már választhatunk, hogy milyen szakot akarunk végezni. a három testvérem közül csak a húgom ment az alapképzés után.
-Oké... Na és ez a ruha? Ez is gépi?
Megnyomta az óráját, mire egy kis gépi kijelzõ jelent meg a csuklója felett. Valamit beütött, mire a készülék pittyegett,majd a semmibõl egy közönséges fegyver jelent meg.
-Ez elég magyarázat?
Nem feleltem. Vissza fordultam ahogy lapozgattam a dokumentumokat, meg akadt a nevem egy projekt vezetõn.
-Haruki Higurashi is nálatok dolgozik?
-Szegény férfi. Kishíján elveszítette a gyerekeit, de hála a...
2H32 villám sebességgel ott termet, és egy kést szorított a torkának.
-Még egy szó Higurashi kapitány családjáról és nem fog érdekelni, hogy ön is a védelmem alatt áll. A kapitány családi története titkos ha nem emlékezne rá-mondta.
A penge nyomot hagyott apám nyakán, aki rémülten nézett a katonára.
-Önnek Ookami-sama túlságosan az agyára ment az alkohol, amit azért ivott, hogy ne fecsegjen! Lehet jobb volna ha nem szólalna, meg ha ilyen téma kerûl szóba!-mondta.
Apám arcán soha nem láttam még ekkora szégyenérzettett.
-Van még amirõl tudnom kéne?
-Hope nem az akinek gondolod-mondta 2H32.- Ne akarj vele össze jönni-tette hozzá, majd kiment a konyhába.
Na ez volt az ami nagyon sokkolt.
-Hogy értetted ezt?-kérdeztem, de választ csak nagyon sokára kaptam rá.

(Folytassam?)