Dühösen álltam a szobámban, és azon gondolkodtam, vajon mikor esek már neki apámnak. Az az alkoholista begyógszerezte a húgom és magáévá akarta tenni. Még szerencse, hogy nem bírtam aludni.
Éppen nem késtem el, hogy a saját apánk gyalázza meg Vinit. Szerencsére a húgom végig aludta, hogy felpofoztam a férfit akit már nem tudok apának nevezni. Anya nem mondott semmit, mivel fél apától.
Ahogy a reggel eljött fogtam a húgomat és anyám felőli nagybátyánkhoz vittem, hogy vigyázzon rá. Õ persze örült a társaságnak, hiszen egy háborúban lebénult a jobb lábára, és azóta sokan kerülték.
Egész nap idegesen ültem az órákon. Ha a tanárok szóltak csak nehezen válaszoltam, és feltûnt nekik is. Éltanuló voltam, és mindig igyekeztem nem kimutatni, hogy mi a helyzet otthon.
-Mi a baj Ookami?-kérdezte a rajztanár, mikor fáradtan a padra dõltem.
-Csak fáradt Sensei. Tegnap este a kutyám elszabadult és segített elkapni-mondta Hope, mikor nem válaszoltam.
-Hát legközelebb ne hagyja, hogy egész este kergesse az ön kutyáját Higurashi!-mondta a tanár, majd elment.
-Köszi Hope-mondtam halkan, mivel nem tudtam volna kimagyarázni, hogy miért vagyok fáradt.
-Nincs mit, de inkább csak Yuuki-mondta.
-Az nem hó?
-Nem két u-val ugyan az mint a Hope-mondta.
Ezen elgondolkodtam. Úgy látszik még se tudok mindent a szülõ országomról. Minden esetre ez a kis beszélgetés kizökkentett a borús gondolataimból. Hope hozzám szólt pedig elég gyakran piszkálom.
Hope a maradék három órában gyakran rám mosolygott. Igazából sokszor elkaptam az évek alatt, hogy figyel, és ilyenkor mindig mosolygott, de ez most valahogy más volt. Talán csak beképzeltem, de mintha aggódna értem.
Miközben a nagybátyám felé sétáltam végig azon gondolkodtam, hogy vajon mit jelenthetett a tekintete. Vini a nyakamba ugrott, miközben azt hallgattam, hogy milyen jól társasozott a nagybátyánkkal.
-Nem akartok itt aludni?-kérdezte bácsikám, mire elgondolkodtam.
Sajnos végül nemet kellett intenem, mivel tudtam, hogy otthon még nagyobb balhé lenne belõle mikor vissza megyünk.
-Húgi itt maradhat ha akar, de nekem muszáj haza mennem anya miatt, bár rá is haragszom most-mondtam végül.
-NE ítéld meg édesanyád hiszen csak fél.
-Tudom-mondtam.
Vini velem akart jönni, így õt is haza vittem. Apa már legalább egy üveg bor elfogyasztásán túl volt, így éppen aludt. Csendesen osontunk fel az emeletre, majd miután megcsináltam a házim megint elmentem a húgommal a városba. Ez legalább jobb volt mint otthon várni a robbanást.
Az utca csendes volt és mégis érezhető volt a feszültség a levegõben. Egy ideje, már sétáltunk, mikor feltûnt, hogy követnek minket. Ahogy hátra néztem két férfit vettem észre, akik elég közel voltak hozzánk.
-Húgi felveszlek a hátamra jó?-kérdeztem, majd felraktam a hátamra.
Meggyorsítottam a lépteimet, mire a férfik is követtek. Befordultam egy utcába. Jó pár kereszteződésben befordultam, mikor zsákutcába kerültem. A férfiak léptei nagyon közel voltak, ezért beguggoltunk egy kuka mögé. Befogtam Vini száját, és vártam, hogy felfedjenek minket.
Hangos fék csikorgás, majd dudálás hangzott fel, amit káromkodás váltott.
-Nézzenek már maguk elé Barmok!-hangzott egy erényes hang, és egy ajtó csapódás.-Ha egy karcolás is lett a kocsimon maguknak végük!
-Ki vagy te?
-Egy nagyon mérges katona! Na tűnjenek innen!
Sokáig csend volt. Már azt hitem, hogy mind elmentek és elõ merészkedtem a kuka mögül, mikor megláttam a fekete jaguárt a zsákutca elõtt parkolni. Oldalán egy fekete ruhás, és napszemüveges férfi támaszkodott, és látszólag ránk várt.
-Na végre. Beszállás a nagybátyaátok már vár rátok-mondta, majd kinyitotta a hátsó ajtót.
Bizonytatlanúl szálltam be, mivel nem akartam nyilvános jelenetet rendezni.
A férfi a bácsikám házánál állt meg, majd kiengedett minket. Becsöngetett a házba, majd miután mi is be mentünk becsukta maga mögött az ajtót.
-Biztos nem akartok itt lakni?-kérdezte nevetve a bácsikám.-Gyorsan megtaláltad õket 2H32(Two H Thirtytwo).
A férfi bólintott, majd engedéjt kért a távozásra.
-Ki ez?-kérdeztem mikor a kocsi hangja eltûnt a távolba.
-2H32 egy katona. Õt és a csapatát felbéreltem, hogy vigyázzon rátok. KEttõ most érkezett meg hozzátok. Õ és egy másik katona meg az útcán és az iskolában vigyázz rád. A másik kettõ a húgod felügyelje.
-Minek nekünk katona testõrség?
-Sokk mindent nem tudsz pl, hogy apád miért alkoholista. Sok veszély fenyeget titeket, és nem csak a faterodra gondolok elsõsorban. Ha 2H nem lép közbe most kilennétek fosztva és a húgod valószínûleg nem élne-mondta.
Döbbenten néztem rá, de be kellett látnom, hogy igaza lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése