33.fejezet Csillag és Fonex

A ház bonyolult rendszerrel volt felépítve. Az alsó szinten voltak az edzőtermek és fegyver raktárak. A felsőbb szinteken voltak a háló körzetek, és a számítógépes termek. Hátborzongatóan hasonlított egy kollégiumhoz, pedig nem az volt.
A fő épületből egy hosszú fedett folyosó vezetett az étkezőig, egy másik meg az istállókig. Mindenki külön boxot kapott a lovának. Külön beléptető kód volt a boxokhoz, így nem lehetett az, hogy ellopják a lovakat, ugyan akkor látták, hogy mikor ki megy be és mikor jön ki.
Diablo türelmesen hagyta, hogy bevezessem a neki kijelölt helyre, de a boxxa előtt megtorpant. Izgatottan szaglászta a mellete lévő ajtót, majd boldogan ficánkolni kezdett. Alig bírtam bevezetni a saját fekvő helyére. Friss széna ropogott a talpam alatt, ahogy beléptünk az öt méterszer öt méteres helyiségbe. Az ajtóval szemben, volt egy másik ajtó amin a lovam kitudott menni a saját kifutójába. A falak másfél méter magasak voltak, de további másfél méter magasan rácsok magasodtak a plafonig. A bal oldali rácson egy vadonatúj kantár, és nyerek volt fel akasztva, mellettük egyéb lóápolási eszközökkel. Közvetlenül az ajtó mellett volt az etető és az itató vályú.
-Nem panaszkodhatsz jó helyed lesz itt. Ne lepődj meg ha beköltözöm hozzád-mondta, mire felhorkantott.
Megpaskoltam a nyakát, majd vissza mentem a kocsimhoz. A számomra kijelölt helyre vittem a trénert, majd megkerestem a központi garázst. Mikor megláttam, hogy kijelölt helyem van csak a szemem forgattam, majd beálltam oda. Nagyon nem tetszett, hogy minden apró dolgot tudnak rólam. Szerencsére nem messze volt a bejárat, így ha nagyon nem akaródzott volna ott maradnom gyorsan leléphettem volna onnan.
Ahogy haladtam kifelé egy pillantást vetettem a másik két kocsira is ami mellettem parkolt. Egyik egy kékes Honda volt a másik meg egy fekete Jaguár. Már kiléptem, mikor tudatosult bennem a fekete kosi márkája. Gyors vissza mentem, és jobban megnéztem magamnak.
Biztos voltam benne, hogy Hope kocsija. Nem csak tudtam azért, mert pont úgy nézett ki. A jobb oldalán volt egy elég csúnya karcolás nyom ami pontosan ugyan olyan volt mint a lány kocsiján. Képtelenség, hogy két autónak ugyan olyan karcolása legyen.
A szívem örült módjára kezdett verni, mikor megérintettem a motorházat, ami még meleg volt. Bementem a főépületbe. Ott várt az új kiképző tanárom.
-Látom a szobádat sikeresen belaktad. Na gyere kimegyünk a pályára. Ott megismerkedhetsz a többi Fekete lovassal. Csillag még nem tudja, hogy már itt vagy. Nem tudom fel tűnt e, hogy a szobádban lakik ő is.
Megvontam a vállam. Láttam, hogy a szoba másik felét itt is lakja valaki, de nem érdekelt nagyon. Azonban elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki lehet az a csillag. Nem túl férfias név.
A férfi egy kicsit messzebb lévő karámhoz vezetett. Már messziről láttam, hogy két csapat áll a karám szélén. Egyiknek fekete csataménjeik voltak, a másiknak pedig hófehér.
-A Fekete lovasokat gondolom rögtön felismered. A fehér lovakon a Sárkány lovasok szoktak mutatkozni. Csillag ilyen szempontból eltér. Fonix egy fekete kanca fehér mintákkal a testén-mondta a férfi.-Üdvözlöm önöket uraim!
A Fekete lovasok rögtön vigyázzba vágták magukat, azonban a Sárkányok csak biccentettek. Mind a karámba zajló eseményeket nézte. Ott két lovas versenyzett látszólag egymás mellett haladva. Egyikőjük egy fehér csődörön vágtatott. A mén már csatakos volt és látszott rajta, hogy nehezen tud teljes sebességgel futni a lovasa és a felszerelése súlya alatt. A férfi kegyetlen tempót diktált neki, és nagyon nem érdekelte, hogy az állat akar rosszul is lehet. A mellette haladót nem láttam tisztán, de azt ki vettem, hogy csak egy kantár van a lován. gyanítottam, hogy ők lehetnek Csillag és Fonix, mert a kancára rögtön rá ismertem. A kanca váratlanul előre tört, majd még gyorsabb tempóra kapcsolt. Így jobban szemügyre tudtam venni a lovasát. Mélyen a ló nyakára hajolt, és csak a kantárba kapaszkodott. Ritmikus mozgása egyenletes volt az állatéval.
Ami ilyen távolból is szembetűnt, hogy nem viselt cipőt. Bár testhez álló farmert viselt,a vádliára egy kést erősített. Még így messziről is láttam, hogy nem férfi az illető. Túl kecsesek voltak a vonalai ahhoz.
-Egy nap meghódítom azt a csajt-mondta valaki mellettem.
-Tudod, hogy van barátja ugye?-kérdezte a társa.
-Szerintem csak kamu, hogy ne keljen velünk foglalkoznia.
-Röhejes vagy-mondta a társa.-Oh te vagy biztos az új társunk. Max vagyok Londonból-mutatkozott be a fiú.
-Derek Tokyoból-mondtam.
-Ez a bunkó is onnan jön. Most meg normális az aki más szerelmére hajt?
-Csak undorítónak tartom-mondtam.
-Én is ez a fickó nem is törődik vele, hogy kinek kije valaki. Mikor idejöttünk a feleségemmel ráhajtott, és egészen addig nem hitte el, hogy férjnél van míg meg nem látott együtt minket. Szerencsére Csillag nem hagyja magát-nevetett Max, majd súgva folytatta.-Látod azt a szép monoklit a szeménél? A kislány csak egy pofont adott neki, mikor megfogta a fenekét. Én mondom ő legkülönösebb Sárkány Lovas akivel találkoztam.
-Miért?-kérdeztem.
-Ő az egyedüli aki nem néz le minket. Igazából nagyon hálás vagyok neki. Maya az én kis virágszálam nem beszél jól japánul. Mivel a többség nem nagyon tud angolul, így nagyon egyedül érezte magát. Csillag viszont minden nehézséget átugorva alapból az anya nyelvén szólította, ezzel kicsit jobb kedvre derítve  kis páromat.
-Kedves tőle. Amúgy ő miért néznek le minket?
-Mert nincs bennünk az a szérum ami bennük megvan. Nem értem őket. Mi legalább tudunk élni anélkül a lötty nélkül. Csillag csak az aki nem felejti el, hogy anélkül meghalna.
-Nem kellemes nekik, hogy függnek attól a szertől. A barátnőmnek biztos nem az-mondtam szemlesütve.
-Oh a barátnőd is ilyen szeren él?
-Ahogy a testvérei és a legjobb barátom is. Kicsi biztos nem szereti, bár soha nem mondja. Mindig a karperecét babrálja, mintha le akarná szedni, de nem sikerül neki.
-Oh... Ezt nem tudtam-mondta Max.
Megvontam a vállam. Éppen fel akartam nézni, mikor hangos nyerítés hangzott fel. Fonix éppen körbe fordult a hátsó lábán a saját tengelye körül, miközben rúgkapált a mellső patáival.
-Szép volt csillag!-kiáltotta valaki a Fekete lovasok közül.
-Fonixé az érdem-mondta.
Megborzongtam hangjától, de melegség is költözött a szívembe. Bár háttal állt nekem szinte biztosra vettem, hogy ha megfordul Hope-ot fogom látni.
A Sárkány Lovasok (vagy más néven Hadosztályosok) hívták, hogy menjen hozzájuk, de ő csak leszállt a kanca hátáról, és annak annak a nyakába fúrta a fejét. Aki ellen versenyzett dühösen állította a meg a lovát, majd minden előzmény nélkül orron vágta a lovat. A lány össze rezzent, de inkább megfordította a kancáját.
-Kicsi lány gyere csak ide! Volna itt valaki akit szerintem szívesen látnál-mondta az edzőnk.
Alig fordult teljesen felé a tekintetünk össze kapcsolódott. A zöld szempár felcsillant ahogy felismert. Száján mosoly játszott, de volt egy kis meglepődés is benne.
-Nos én tartottam a szavam-mondta a férfi, majd megfogta a lány kezét, és hozzám húzta.-Derek Oookami had mutassam be neked a régi új társad Csillagot, vagy ha úgy jobban tetszik Yuuki Higurashit.
-Hope-javítottam ki, mire a lány a szemét forgatta. Átbújt a köztünk lévő karám léce alatt, majd felnézett rám.
-Hogy tudtak ilyen gyorsan besorozni téged is Fekete lovasok közé az rejtély. Minden esetre örülök, hogy itt vagy-mondta.
Nem válaszoltam, csak felé nyújtottam a kezem. Ő helyette szorosan átkarolt, majd a nyakamba fúrta a fejét.
-Hiányoztál-súgta.
-Te is nekem.

32.fejezet Az új élet kezdete

-Tulajdonképpen hova is megyünk?-kérdeztem mikor már vagy két napja vezettem.
-Itt fordulj be jobbra. Mielőtt elmennénk az új otthonodba veszünk egy jó erős és gyors lovat neked.
Elhúztam a szám. Soha nem szerettem nagyon a lovakat. Az a tudat, hogy most készülök venni egyet nem tett túlságosan boldoggá.
Hatalmas karámok előtt mentünk el. Sorra mutattak nekem szebbnél-szebb lovakat,de semelyik nem fogott meg.
-Nemigazán rajongsz a lovakért igaz? -kérdezte az állatok tulajdonosa.
Megráztam a fejem. A férfi nem lepődött meg. Tovább mutogatta a lovakat. Szinte mind hatalmas csata mén volt.  Biztos voltam benne, hogy legalább az őseik külföldről származnak. Túlságosan különböztek a mi lovainktól.
-Hát valószínűleg nincs olyan jószág ami elnyerné a tetszését-mondta a lovász.
Unottan dőltem neki a karámnak. Miközben azon tanakodtak, hova kéne mennem lóért egy hatalmas fej jelent meg mellettem. A ló egyenesen a szemembe nézett. Mivel hollófekete volt így meglepő volt kék szeme színe. Annyit azért tudtam,hogy a kék a fehér lovak jellegzetessége. A ló megbökött puha orrával mire elmosolyodtam. Az állat a fejével a vitatkozó férfiakra mutatott, majd prüszkölt.
-Én is unom már őket... Mi van ördög?-kérdeztem és bizonytalanul megsimogattam az orrát.
Mikor fejét a tenyerembe nyomta valami elpattant bennem. Úgy éreztem ez a ló az én társam. Minta mindig is ismertem volna. Kicsit bátrabban kezdtem simogatni,mire fejét még közelebb dugta hozzám.
Felnevetem,majd teljesen felé fordultam.
-Nocsak. Diablo megengedi neked, hogy megsimogasd? Szegény pára az elmúlt időben nagyon maga alatt volt. A párját Fonixet nemrég vette meg egy lány. Mind kettőt szerette volna vinni,de a szabályzat szerint az első évben csak egy ló lehet a tulajdonban.
-Szóval Diablo a neved. Na Gyere két párját vesztett fiú biztos jó pár lesz.
A ló lelkesen bólogatott. Meg vakartam a sörénye tövét. Csak ekkor tűnt fel az a pici fehér csillag,mely a homlokát díszítette.
Néhány perccel később már egy trénert vontatva haladtam tovább. A táj lassan már teljesen ismeretlenné vált számomra.
-Itt balra fordulj-mondta a férfi.
Mellettem egy barlang volt. Vonakodtam bemenni, de mivel nem volt más választásom lefordultam.
-Az ezüstös fényezés nem túl hasznos erre felé.
Magamban csak morogtam,de nem mondtam semmit. Alig félóra múlva a barlang kiszélesedett,majd tágas mezők terültek elém. A hétköznapi emberek számára elérhetetlen helyen lévő rétek voltak ezek. Ha nem vezetnek biztos nem jövök én se ide be.
A mezők nem voltak bekerítve, de az útra mégse jöttek ki a lovak.  Olyan táj volt ahol szívesen laktam volna, hogy családot alapítsak. Persze csak egy valaki jöhetett szóba.
A mellettem utazó férfi felszisszent.
-Tényleg erős az elméd védelme,pedig nem tudatosan csinálod-mondta.
-Lehetne,hogy nem próbálkozik az elmémbe túrni? Amúgy  hogyan lehetséges ez?
-Az elmében való olvasásra azok képesek akik a Sárkány szérum ereje nélkül is tudnak élni.
-Mi az a Sárkány szérum?
-Más néven ismered. Ez a Kiborg kivonat erősebb változata.
-Tehát a szérum nem élete végiig van az alany ereiben?
-A legtöbb esetben nem,de a nagyon csúnya és nehezen gyógyuló sebeknél akár halálig is ott marad. A kis Yuuki sajnos az utóbbi kategóriába tartozik. Néhány óráig talán egy napig bír a szer nélkül élni. Ha akkor mikor kikapcsolta nem mondod el neki,hogy szered biztos lett volna a halála.
Össze haraptam a számat. Nagyon is jól tudtam,hogy nézett ki a lány mikor kikapcsolta a karperecet. Nem akartam megint úgy látni.
-Honnan tud erről?-kérdeztem végül.
-Minden adatot rögzített a karperece.
Elvörösödtem,mire a férfi felnevetett.
-Minden adatot,melyet akkor vett fel mikor be volt kapcsolva. Igaz a kislány néha pihentette a karperecét,de azért tisztában vagyunk vele,hogy olyankor mit csinálhatott,mikor ki volt kapcsolva.
Így utólag vissza gondolva rá kellett jönnöm hogy Hope minden együttlét után nagyon kimerült volt. Most már értem miért.
Nem volt időm ezen gondolkodni. Előttem egy hatalmas ház bukkant fel.
-Nos akkor hivatalosan is üdvözlek a Fekete lovasok és a Sárkányok otthonában. Nemsokára megismerkedhetsz a csapat társaiddal. Velük fogod megkezdeni a kiképzést, de azért a párod is rész vesz,majd a te tréningeden-mondta a férfi.

31.fejezet Meghívás

Morgós vénembert kaptam magam mellé új társnak, aki ráadásul a suli tesi tanára. Soha nem voltunk jóban, de most, hogy egy házban laktunk még rosszabb lett.
-Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen vén perverz kecske az Akadémia egyik nevelő tisztje-morogtam az egyik nap a bajszom alatt.
-Mit gondolsz ki értesíti az akadémiát, ha a helyzet rosszra fordul?-kérdezett vissza.
Hamar megtanultam, hogy nem érdemes vissza pofázni. Majdnem egy hét telt el azóta, hogy Hope elköltözött. Az életem nem lett volna elég pocsék nélküle is, de ekkor megkapom az exkatonai kiképző tanárom, aki mellesleg beteges perverzséggel szeret megfosztani az egyetlen olyan pillanattól is amikor beszélhetnék a lánnyal.
-Ezt direkt csinálja?-kérdeztem mikor közölte, hogy a csendes óráimat amiket nem edzésre fordítok meditálással töltsem.
-Majd megérted, hogy miért van arra szükség, hogy kitud üríteni az elméd. Aki az első osztagba akar kerülni annak tiszta fejjel kell gondolkodnia. Most pedig megmutatom neked, hogyan tudsz védőfalat emelni az elméd köré, ugyan is vannak akik majd befolyásolni próbálnak a gondolataid hatása miatt. Lazíts!-adta ki utasításba.
Már megtanultam, hogy katonai nyelven mit takar a lazítás. Kihúztam magam izmaim csak annyira lazítottam el, hogy bármikor harcra kész legyek. Szemeim lehunytam, majd mély levegőt vettem.
-Jó most gondolj életed legboldogabb és legszebb pillanataira!
Ez nem volt nehéz. Minden gondolatom ezek töltötték ki. Most élesebben rajzolódót ki előttem Hope alakja. Szeme ragyogása, ahogy rám nézett, az ajkai puhasága, minden élethűen tükröződött bár tudtam, hogy csak emlékek. Éreztem, hogy mosolygok, mikor eszembe jutott mennyire idétlenül és pont ezért mennyire szekszin állt neki az ingem amikor azt használta pizsamának.
Nyomást éreztem a fejemben, de nem foglalkoztam vele. Tovább pörgettem a gondolataimat, egészen addig míg egy fájdalmas kiáltás ki nem szakított belőlük.
-Mi a fenére gondoltál kölyök?-kérdezte a tesi tanár, miközben a fejét fogta.
-Miért?
-Akármi is volt az szabályosan kitaszítottál az elmédből mikor megpróbáltam belenézni a gondolataidba.
-Az jó vagy rossz?
-Tökéletes. Ideje, hogy írjak az Igazgatónak-mondta, majd fel állt a földről.
Megszédült, elkapta a kanapé karfáját, majd a zsebébe nyúlt. Felém dobta a telefonom, majd kiment a szobából.
Rögtön tárcsáztam Hope számát. A hatodik csörgésre vette fel.
-Igen-szólt bele a lány álmos hangon.
-Szia Kicsim...
-Derek!-sikította boldogan, mire nevettem-Olyan régen hívtál! Már azt hittem haragszol rám! Mesélj...
-Nyugi Hope nem haragszom rád, csak az edzőm kicsit (nagyon) lefoglal!-nyugtattam meg.
-Menjen a fenébe az a nyamvadt tanár! Utálom soha nem szerettem...-morgott a lány, mire felnevettem.
Nem tudom meddig beszélgettünk, mire a tanár megint vissza jött és jelezte, hogy ideje megkezdeni az esti edzést. Nem akartam letenni, mert szükségem volt a lány hangjára, de végül ő bontotta a vonalat. Az edzés során többször éreztem az apró nyomást a fejemben. Most már tudtam, hogy a tanár próbál betörni az elmémbe, de a gát melyet a Hope-al közös percek emlékeiből építettem fel megakadályozta ebben.
Pusztán elfojtott káromkodása jelezte, hogy fájdalmat okozok neki. Nem érdekelt. Ne kutasson az elmémben.
Másnap mikor felkeltem meglepődve vettem tudomásul, hogy egy számomra idegen férfi van a konyhában. Az idegen kicsivel lehetett magasabb nálam. Fekete inget és feszes farmert viselt. Lábán lovagló csizma volt. Markáns vonalai arra utaltak, hogy harc edzett, de ugyan akkor felfedeztem benne a gyengédség nyomait is.
-Jó reggelt-köszöntem.
-Igen az....-mondta mély bariton hangján.
-Segíthetek?-kérdeztem néhány perc hallgatás után.
-Te vagy Derek Ookami?-kérdezte válaszul.Bólintottam, mire folytatta.- A nevem Északi Csillag. A Fekete Lovasok kiképző és vezető tisztje vagyok. A híreink szerint rövid időn belül sikeresen feltornáztad magad senki tinédzserből másod osztagúvá. A Fekete Lovasok és a Sárkány Alakulat pont ilyen fiatalokat keres mint amilyen te vagy.
Értetlenkedve néztem rá, mire elmosolyodott.
-Gyere velem és olyan szintű kiképzést fogsz kapni, ami még Hunter Higurashi és Higurashi kapitány előtt is méltóvá tesz arra, hogy Hope Higurashi párja legyél-mondta, mire kihúztam magam.
Ha valamiben biztos voltam, az az, hogy Hope hozzám való lány. Északi Csillag (milyen név ez már?) látta rajtam, hogy mi a válaszom.
-Menj pakolj. Mától a mi kiképzésünket fogod kapni-mondta.
Elindultam vissza a szobámba, de ekkor eszembe ötlött valami.
-ÉS mi lesz a feladatommal? Legalább két kiborgszeres barátom van az iskolában akik valószínűleg összeroppannának a tudat alatt, hogy ketten maradtak-mondtam.
-A küldetésed az Akadémián véget ért. A Sárkány szérumos barátaid meg mind jönnek veled, mivel egy csapat vagytok.