Morgós vénembert kaptam magam mellé új társnak, aki ráadásul a suli tesi tanára. Soha nem voltunk jóban, de most, hogy egy házban laktunk még rosszabb lett.
-Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen vén perverz kecske az Akadémia egyik nevelő tisztje-morogtam az egyik nap a bajszom alatt.
-Mit gondolsz ki értesíti az akadémiát, ha a helyzet rosszra fordul?-kérdezett vissza.
Hamar megtanultam, hogy nem érdemes vissza pofázni. Majdnem egy hét telt el azóta, hogy Hope elköltözött. Az életem nem lett volna elég pocsék nélküle is, de ekkor megkapom az exkatonai kiképző tanárom, aki mellesleg beteges perverzséggel szeret megfosztani az egyetlen olyan pillanattól is amikor beszélhetnék a lánnyal.
-Ezt direkt csinálja?-kérdeztem mikor közölte, hogy a csendes óráimat amiket nem edzésre fordítok meditálással töltsem.
-Majd megérted, hogy miért van arra szükség, hogy kitud üríteni az elméd. Aki az első osztagba akar kerülni annak tiszta fejjel kell gondolkodnia. Most pedig megmutatom neked, hogyan tudsz védőfalat emelni az elméd köré, ugyan is vannak akik majd befolyásolni próbálnak a gondolataid hatása miatt. Lazíts!-adta ki utasításba.
Már megtanultam, hogy katonai nyelven mit takar a lazítás. Kihúztam magam izmaim csak annyira lazítottam el, hogy bármikor harcra kész legyek. Szemeim lehunytam, majd mély levegőt vettem.
-Jó most gondolj életed legboldogabb és legszebb pillanataira!
Ez nem volt nehéz. Minden gondolatom ezek töltötték ki. Most élesebben rajzolódót ki előttem Hope alakja. Szeme ragyogása, ahogy rám nézett, az ajkai puhasága, minden élethűen tükröződött bár tudtam, hogy csak emlékek. Éreztem, hogy mosolygok, mikor eszembe jutott mennyire idétlenül és pont ezért mennyire szekszin állt neki az ingem amikor azt használta pizsamának.
Nyomást éreztem a fejemben, de nem foglalkoztam vele. Tovább pörgettem a gondolataimat, egészen addig míg egy fájdalmas kiáltás ki nem szakított belőlük.
-Mi a fenére gondoltál kölyök?-kérdezte a tesi tanár, miközben a fejét fogta.
-Miért?
-Akármi is volt az szabályosan kitaszítottál az elmédből mikor megpróbáltam belenézni a gondolataidba.
-Az jó vagy rossz?
-Tökéletes. Ideje, hogy írjak az Igazgatónak-mondta, majd fel állt a földről.
Megszédült, elkapta a kanapé karfáját, majd a zsebébe nyúlt. Felém dobta a telefonom, majd kiment a szobából.
Rögtön tárcsáztam Hope számát. A hatodik csörgésre vette fel.
-Igen-szólt bele a lány álmos hangon.
-Szia Kicsim...
-Derek!-sikította boldogan, mire nevettem-Olyan régen hívtál! Már azt hittem haragszol rám! Mesélj...
-Nyugi Hope nem haragszom rád, csak az edzőm kicsit (nagyon) lefoglal!-nyugtattam meg.
-Menjen a fenébe az a nyamvadt tanár! Utálom soha nem szerettem...-morgott a lány, mire felnevettem.
Nem tudom meddig beszélgettünk, mire a tanár megint vissza jött és jelezte, hogy ideje megkezdeni az esti edzést. Nem akartam letenni, mert szükségem volt a lány hangjára, de végül ő bontotta a vonalat. Az edzés során többször éreztem az apró nyomást a fejemben. Most már tudtam, hogy a tanár próbál betörni az elmémbe, de a gát melyet a Hope-al közös percek emlékeiből építettem fel megakadályozta ebben.
Pusztán elfojtott káromkodása jelezte, hogy fájdalmat okozok neki. Nem érdekelt. Ne kutasson az elmémben.
Másnap mikor felkeltem meglepődve vettem tudomásul, hogy egy számomra idegen férfi van a konyhában. Az idegen kicsivel lehetett magasabb nálam. Fekete inget és feszes farmert viselt. Lábán lovagló csizma volt. Markáns vonalai arra utaltak, hogy harc edzett, de ugyan akkor felfedeztem benne a gyengédség nyomait is.
-Jó reggelt-köszöntem.
-Igen az....-mondta mély bariton hangján.
-Segíthetek?-kérdeztem néhány perc hallgatás után.
-Te vagy Derek Ookami?-kérdezte válaszul.Bólintottam, mire folytatta.- A nevem Északi Csillag. A Fekete Lovasok kiképző és vezető tisztje vagyok. A híreink szerint rövid időn belül sikeresen feltornáztad magad senki tinédzserből másod osztagúvá. A Fekete Lovasok és a Sárkány Alakulat pont ilyen fiatalokat keres mint amilyen te vagy.
Értetlenkedve néztem rá, mire elmosolyodott.
-Gyere velem és olyan szintű kiképzést fogsz kapni, ami még Hunter Higurashi és Higurashi kapitány előtt is méltóvá tesz arra, hogy Hope Higurashi párja legyél-mondta, mire kihúztam magam.
Ha valamiben biztos voltam, az az, hogy Hope hozzám való lány. Északi Csillag (milyen név ez már?) látta rajtam, hogy mi a válaszom.
-Menj pakolj. Mától a mi kiképzésünket fogod kapni-mondta.
Elindultam vissza a szobámba, de ekkor eszembe ötlött valami.
-ÉS mi lesz a feladatommal? Legalább két kiborgszeres barátom van az iskolában akik valószínűleg összeroppannának a tudat alatt, hogy ketten maradtak-mondtam.
-A küldetésed az Akadémián véget ért. A Sárkány szérumos barátaid meg mind jönnek veled, mivel egy csapat vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése