A ház bonyolult rendszerrel volt felépítve. Az alsó szinten voltak az edzőtermek és fegyver raktárak. A felsőbb szinteken voltak a háló körzetek, és a számítógépes termek. Hátborzongatóan hasonlított egy kollégiumhoz, pedig nem az volt.
A fő épületből egy hosszú fedett folyosó vezetett az étkezőig, egy másik meg az istállókig. Mindenki külön boxot kapott a lovának. Külön beléptető kód volt a boxokhoz, így nem lehetett az, hogy ellopják a lovakat, ugyan akkor látták, hogy mikor ki megy be és mikor jön ki.
Diablo türelmesen hagyta, hogy bevezessem a neki kijelölt helyre, de a boxxa előtt megtorpant. Izgatottan szaglászta a mellete lévő ajtót, majd boldogan ficánkolni kezdett. Alig bírtam bevezetni a saját fekvő helyére. Friss széna ropogott a talpam alatt, ahogy beléptünk az öt méterszer öt méteres helyiségbe. Az ajtóval szemben, volt egy másik ajtó amin a lovam kitudott menni a saját kifutójába. A falak másfél méter magasak voltak, de további másfél méter magasan rácsok magasodtak a plafonig. A bal oldali rácson egy vadonatúj kantár, és nyerek volt fel akasztva, mellettük egyéb lóápolási eszközökkel. Közvetlenül az ajtó mellett volt az etető és az itató vályú.
-Nem panaszkodhatsz jó helyed lesz itt. Ne lepődj meg ha beköltözöm hozzád-mondta, mire felhorkantott.
Megpaskoltam a nyakát, majd vissza mentem a kocsimhoz. A számomra kijelölt helyre vittem a trénert, majd megkerestem a központi garázst. Mikor megláttam, hogy kijelölt helyem van csak a szemem forgattam, majd beálltam oda. Nagyon nem tetszett, hogy minden apró dolgot tudnak rólam. Szerencsére nem messze volt a bejárat, így ha nagyon nem akaródzott volna ott maradnom gyorsan leléphettem volna onnan.
Ahogy haladtam kifelé egy pillantást vetettem a másik két kocsira is ami mellettem parkolt. Egyik egy kékes Honda volt a másik meg egy fekete Jaguár. Már kiléptem, mikor tudatosult bennem a fekete kosi márkája. Gyors vissza mentem, és jobban megnéztem magamnak.
Biztos voltam benne, hogy Hope kocsija. Nem csak tudtam azért, mert pont úgy nézett ki. A jobb oldalán volt egy elég csúnya karcolás nyom ami pontosan ugyan olyan volt mint a lány kocsiján. Képtelenség, hogy két autónak ugyan olyan karcolása legyen.
A szívem örült módjára kezdett verni, mikor megérintettem a motorházat, ami még meleg volt. Bementem a főépületbe. Ott várt az új kiképző tanárom.
-Látom a szobádat sikeresen belaktad. Na gyere kimegyünk a pályára. Ott megismerkedhetsz a többi Fekete lovassal. Csillag még nem tudja, hogy már itt vagy. Nem tudom fel tűnt e, hogy a szobádban lakik ő is.
Megvontam a vállam. Láttam, hogy a szoba másik felét itt is lakja valaki, de nem érdekelt nagyon. Azonban elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki lehet az a csillag. Nem túl férfias név.
A férfi egy kicsit messzebb lévő karámhoz vezetett. Már messziről láttam, hogy két csapat áll a karám szélén. Egyiknek fekete csataménjeik voltak, a másiknak pedig hófehér.
-A Fekete lovasokat gondolom rögtön felismered. A fehér lovakon a Sárkány lovasok szoktak mutatkozni. Csillag ilyen szempontból eltér. Fonix egy fekete kanca fehér mintákkal a testén-mondta a férfi.-Üdvözlöm önöket uraim!
A Fekete lovasok rögtön vigyázzba vágták magukat, azonban a Sárkányok csak biccentettek. Mind a karámba zajló eseményeket nézte. Ott két lovas versenyzett látszólag egymás mellett haladva. Egyikőjük egy fehér csődörön vágtatott. A mén már csatakos volt és látszott rajta, hogy nehezen tud teljes sebességgel futni a lovasa és a felszerelése súlya alatt. A férfi kegyetlen tempót diktált neki, és nagyon nem érdekelte, hogy az állat akar rosszul is lehet. A mellette haladót nem láttam tisztán, de azt ki vettem, hogy csak egy kantár van a lován. gyanítottam, hogy ők lehetnek Csillag és Fonix, mert a kancára rögtön rá ismertem. A kanca váratlanul előre tört, majd még gyorsabb tempóra kapcsolt. Így jobban szemügyre tudtam venni a lovasát. Mélyen a ló nyakára hajolt, és csak a kantárba kapaszkodott. Ritmikus mozgása egyenletes volt az állatéval.
Ami ilyen távolból is szembetűnt, hogy nem viselt cipőt. Bár testhez álló farmert viselt,a vádliára egy kést erősített. Még így messziről is láttam, hogy nem férfi az illető. Túl kecsesek voltak a vonalai ahhoz.
-Egy nap meghódítom azt a csajt-mondta valaki mellettem.
-Tudod, hogy van barátja ugye?-kérdezte a társa.
-Szerintem csak kamu, hogy ne keljen velünk foglalkoznia.
-Röhejes vagy-mondta a társa.-Oh te vagy biztos az új társunk. Max vagyok Londonból-mutatkozott be a fiú.
-Derek Tokyoból-mondtam.
-Ez a bunkó is onnan jön. Most meg normális az aki más szerelmére hajt?
-Csak undorítónak tartom-mondtam.
-Én is ez a fickó nem is törődik vele, hogy kinek kije valaki. Mikor idejöttünk a feleségemmel ráhajtott, és egészen addig nem hitte el, hogy férjnél van míg meg nem látott együtt minket. Szerencsére Csillag nem hagyja magát-nevetett Max, majd súgva folytatta.-Látod azt a szép monoklit a szeménél? A kislány csak egy pofont adott neki, mikor megfogta a fenekét. Én mondom ő legkülönösebb Sárkány Lovas akivel találkoztam.
-Miért?-kérdeztem.
-Ő az egyedüli aki nem néz le minket. Igazából nagyon hálás vagyok neki. Maya az én kis virágszálam nem beszél jól japánul. Mivel a többség nem nagyon tud angolul, így nagyon egyedül érezte magát. Csillag viszont minden nehézséget átugorva alapból az anya nyelvén szólította, ezzel kicsit jobb kedvre derítve kis páromat.
-Kedves tőle. Amúgy ő miért néznek le minket?
-Mert nincs bennünk az a szérum ami bennük megvan. Nem értem őket. Mi legalább tudunk élni anélkül a lötty nélkül. Csillag csak az aki nem felejti el, hogy anélkül meghalna.
-Nem kellemes nekik, hogy függnek attól a szertől. A barátnőmnek biztos nem az-mondtam szemlesütve.
-Oh a barátnőd is ilyen szeren él?
-Ahogy a testvérei és a legjobb barátom is. Kicsi biztos nem szereti, bár soha nem mondja. Mindig a karperecét babrálja, mintha le akarná szedni, de nem sikerül neki.
-Oh... Ezt nem tudtam-mondta Max.
Megvontam a vállam. Éppen fel akartam nézni, mikor hangos nyerítés hangzott fel. Fonix éppen körbe fordult a hátsó lábán a saját tengelye körül, miközben rúgkapált a mellső patáival.
-Szép volt csillag!-kiáltotta valaki a Fekete lovasok közül.
-Fonixé az érdem-mondta.
Megborzongtam hangjától, de melegség is költözött a szívembe. Bár háttal állt nekem szinte biztosra vettem, hogy ha megfordul Hope-ot fogom látni.
A Sárkány Lovasok (vagy más néven Hadosztályosok) hívták, hogy menjen hozzájuk, de ő csak leszállt a kanca hátáról, és annak annak a nyakába fúrta a fejét. Aki ellen versenyzett dühösen állította a meg a lovát, majd minden előzmény nélkül orron vágta a lovat. A lány össze rezzent, de inkább megfordította a kancáját.
-Kicsi lány gyere csak ide! Volna itt valaki akit szerintem szívesen látnál-mondta az edzőnk.
Alig fordult teljesen felé a tekintetünk össze kapcsolódott. A zöld szempár felcsillant ahogy felismert. Száján mosoly játszott, de volt egy kis meglepődés is benne.
-Nos én tartottam a szavam-mondta a férfi, majd megfogta a lány kezét, és hozzám húzta.-Derek Oookami had mutassam be neked a régi új társad Csillagot, vagy ha úgy jobban tetszik Yuuki Higurashit.
-Hope-javítottam ki, mire a lány a szemét forgatta. Átbújt a köztünk lévő karám léce alatt, majd felnézett rám.
-Hogy tudtak ilyen gyorsan besorozni téged is Fekete lovasok közé az rejtély. Minden esetre örülök, hogy itt vagy-mondta.
Nem válaszoltam, csak felé nyújtottam a kezem. Ő helyette szorosan átkarolt, majd a nyakamba fúrta a fejét.
-Hiányoztál-súgta.
-Te is nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése