28.fejezet Kettesben 2/2

Hope az ölembe vackólta magát, majd átkarolta a nyakam.Beszívtam kellemes friss illatát, közben a hajával játszottam.
-Olyan csendes vagy-súgtam a fülébe.
-Csak azon gondolkodom, hogy hogy mondjam el a dolgokat...
-Ahogy szeretnéd... Mond ki amit szeretnél-mondtam, közben homlokon csókoltam.
-Oké. Beállok a Sárkányhad osztagba, és Dan már nem a vőlegényem-mondta egy levegőre.
-Hohó mi van?-kérdeztem.
Kicsit eltoltam magamtól, de a hold fénye pont nem rá vetült így nem láttam a sötétben az arcát.
-Jól hallottad. Kilépek az Rh osztagtól, és szintet lépek. Nem akarok örök életemben apám árnyékában élni. Utálom, hogy megakarja mondani, hogy mit csináljak... Csoda, hogy az eljegyzésem felbontotta...
Döbbenten hallgattam amit mond.
-Szóval nem vagy Dan menyasszonya?-kérdeztem, mire bólintott-Mióta?
-Az első csókod után kértem a mestereket, hogy bontsák fel a szerződést. Már egy ideje el akartam mondani-mondta.
-Ekkora hülyét mint én... Miután szakítottam veled ezért akartál beszélni velem igaz?
A sötétbe is láttam, hogy bólint. A hátára tettem a kezem, majd magamhoz húztam.
-Legközelebb inkább üss le, vagy köss ki, de ne hagyd, hogy ne hallgassalak végig...
Hope felkacagott. Még nem hallottam kacagni így a szívemig hatolt a hangja.
-Jobban szeretlek mintsem, hogy fejbe vágjalak-súgta halkan.
-Hogy mondtad?
-Jól hallottad.
Finoman megcsókolt. Nem volt benne semmi követelőzés, csak gyengédség. A másik tény abban a pillanatban nem érdekelt.
A gerincét simogattam,közben Hope hátra hajtotta a fejét,hogy jobban a nyaka hajlatába temessem a fejem. Közel voltam ahhoz,hogy elveszítsem a fejem.
-Ha nem állítasz le olyat teszek amit lehet holnapra megbánok.
Hope válasza szenvedélyes csók volt. Követelőzésének azzal adott nyomatékot,hogy közelebb fészkelődött hozzám. Apró keze  gallérom alá csúszott mire jól eső borzongás futott végig rajtam.
-Kicsim... Biztos hergelni akarsz?-morogtam halkan.
-Én csak téged akarlak-súgta vissza.
Megadtam magam,majd hagytam,hogy Hope elragadjon magával.
Az éjszaka közepén vissza tért az áram. A szobámba felkapcsolódott a villany,ahogy a lakás többi részében is. Óvatosan kibújtam Hope öleléséből,majd körbe mentem a házban. Mire vissza értem a szobámba -ami nem volt csak két perc-Hope már fen volt.
-Mit csináltál?-kérdezte álmosan.
-Csak lekapcsoltam a lámpákat. Nem akartalak fel ébreszteni.
Vissza feküdtem mellé az ágyba,közben átkaroltam a derekát. Bőre puha volt és selymes,bár a hátát néhol hegek érdes felülete szelte ketté.
-Jól vagy?-kérdeztem halkan a hajába temetve az arcom.
-Soha nem éreztem magam ilyen boldognak. Örülök,hogy veled volt az első.
-Szeretlek-súgtam neki.
Hope válasz helyett a mellkasomra hajtotta a fejét. Bőre a bőrömhöz ért,ami arra késztetett,hogy még közelebb húzzam maghoz.
~~~ <3 Hope <3 ~~~
Reggel mikor felébredtem Derek nem volt sehol. Az ing amit pizsamának szerettem volna használni a hátamra volt terítve. Gyors belebújtam. Miközben begomboltam,egy fehér lapot pillantottam meg a szerelmem párnáján.
"Elmentem a boltba. Fontos dolog jutott eszembe amit meg kell vennem. Sietek vissza HOZZÁD!! Nagyon szeretlek."
Mosolyogva mentem le a konyhába. A két kutyám ott feküdt bèkèsen. Adtam nekik kaját,majd magamnak is csináltam néhány szendvicset. A kávé főző hangosan kotyogott,mikor kifőtt a kávé. Kerestem egy bögrét,ami persze a magas polcon volt fenn. Hiába nyújtózkodtam nem értem el. Váratlanul egy erős kar fogta meg a derekam,egy másik meg levett egy bögrét nekem.
-Jó reggelt kis hercegnőm-súgta a fülembe Derek.
-Gyors vissza értél-mondtam,közben megfordultam a karjában.
-Nem igen tudok nélküled élni.
Finoman megcsókolt,majd a hajam alá nyúlt.  Hideg fém szálat éreztem a nyakamon, közben Derek kihúzta alóla a hajam.
-A párja nálam van-súgta a fülembe, mikor elváltak az ajkaink.
Lenéztem. A nyakamban egy fél szívet ábrázoló világos kék nyaklánc volt. Sötétkék színnel a LOVE felirat volt bele írva. Az egész medál egy ezüst láncon lógott. Ahogy felnéztem megláttam a másik felét Derek nyakában. Az övé sötétkék felületû volt, és világos kékkel volt a YOU felirat rá írva.
-Szóval ez volt az a fontos dolog amiért elmentél?-kérdeztem halkan.
-Igen... Tetszik?-kérdezte bizonytalanul.
A szemem forgattam, de azért közelebb húztam magamhoz.
-Bár ha valaki akkor te tudod, hogy nem vagyok csajos lány, de mivel tõled van nagyon is tetszik-súgtam, majd még halkabban folytattam.-Mondtam már, hogy szeretlek?
Derek szeme felcsillant. Karjai hirtelen vaspántokká váltak, majd megcsókolt. Tudtam, hogy örül a kijelentésemnek, mivel amióta együtt vagyunk másodjára mondtam ki, hogy szeretem. Valami megváltozott köztünk.
Éreztem, hogy többé nem akar elengedni, és ez nagyobb boldogsággal töltött el, mint az, hogy csak kellek neki. Lépett egyet felém mire a hátam neki nyomódott a konyha pultnak. Derek felkapott, majd felrakott oda.  A csókot nem szakított meg. Hátra támaszkodtam, hogy kicsit feljebb csússzak, de ekkor a kezem neki nyomódott a forró kávéfõzõnek.
-Basszus-mondtam.
Gyors eltoltam magamtól Dereket, majd a hideg víz alá nyomtam a kezem.
-Ne haragudj-mondta a fiú.
-Semmi nem te voltál hanem én. Júj ennek nyoma marad.
-Ezt nem gyógyítja be a szer?-kérdezte, mikõzben bevizezte a konyha ruhát, majd a kezemre csavarta finoman.
-Az égési sérülések nem gyógyulnak be olyan könnyen, mert az nem elvágja a szöveteket, hanem össze húzza.
-A hátadon is égi sérülések vannak?-kérdezte.
A számba haraptam, majd minden szó nélkül öntöttem magamnak a bögrébe kávét. Felcukroztam, majd egy kis tejjel fel öntöttem.
-Cica?-kérdezte halkan.
-Igen égési sérülések. Ne kérdezd, hogy kaptam, mert nem mondom el. Egyelõre-mondtam, majd megint hozzá bújtam.