Hope teljesen a bal oldalamhoz simulva aludt. Bal lápát átvetette a lábaimon, apró kezével a pizsamaként használt pólóba kapaszkodott. Hallgattam a légvételét, közben apró köröket rajzoltam a hátára. Nem bírtam aludni.
Eleinte a sérült nõn gondolkodtam, hogy vajon mi lett vele, de amikor szerelmem még közelebb fészkelõdött hozzám gondolataim felé terelõdtek. Nem tudom miért jutott eszembe, hogy amit mi csinálunk az törvénytelen. Hopenak minden mozdulata meghatarázott rend szerint haladt. Ki volt már jelõlve neki, hogy ki lesz a férje. Valamiért tudtam, hogy még az is megvan szabva neki, hogy hány gyereke lehet, feltéve ha lehet gyereke. Mindennél jobban szerettem volna vele leni, de tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Tudtam, csak kérnie kellene, és elviselném a szeretõ szerepét, de nem akartam az lenni. Feltámadt bennem a bûntudat, hogy a szobatársam menyasszonyával vagyok együtt. Soha nem tartoztam azok közé akik szó nélkül tûrik az olyat, hogy valaki egy harmadik személlyel megcsalja a párját.
Tudtam, hogy hope nem szereti a fiút, de az elv ugyan az maradt. Miattam megcsalta Dant. Nem akartam, hogy ez ki derüljön. Így is egyre nehezebben viseltem el a közelségét a suliban. Ahogy a hajnal elsõ sugarai átvilágítottak a függõnyön döntöttem.
Hope nem maradhat velem többé.
Mikor a lány felkelt vártam néhány percet,majd elmondtam neki az állás pontom. Nem néztem a szemébe, mert tudtam, hogy akkor nem volnék képes eltaszítani magamtól.
-Ha jól értettem akkor csak azért akarod befejezni a kapcsolatunk mert féltesz?
-Igen-mondtam, és végre rá néztem.
Szemeiben könnyek csillogtak, amik az elhatározásom falait döngették. Hope ritkán mutatta ki az érzelmeit, és tudtam, hogy fáj neki minden szó amit mondtam.
-Nem akarok elszakadni tõled, de ha tényleg ez a nyomos indítékod akkor elfogadom, ha...
-Ha mi?
-Ha még egyszer utoljára megcsókolsz-mondta.
Ennek a kérésnek nem tudtam ellenállni. Hope bele markolt a felsõmbe, mikor magamhoz húztam, majd hagyta, hogy megcsókoljam. Ha valaha azt éreztem, hogy búcsúzik a csókjaiba, akkor ez most mindent felül múlt.
Végül elhúzódtam tõle.
-Köszönöm, hogy szerettél-mondta, majd kibontakozott a karjaim közül, és kiment.
Aznap nagyon nem volt kedvem semmit csinálni, de elmentem az iskolába. Az osztály lányai megint a nyakamba ugráltak, én meg rezignáltan hagytam. Tekintetem egy furcsa páros vonta el. pontosabban Miroku és Vanessa párosa.
A fiú a helyén ült, ölében a lánnyal. Miközben átkarolta Nessa derekát, mosolyogva annak hajába beszélt. A szõkeség idegesen babrált legjobb barátom gallérjával, de nem úgy tûnt mint akit zavar, hogy a fiú babusgatja. Csak mikor közelebb léptem vettem észre mi a legfurább Mirokuban. A szeme zölden csillogott. Látszott rajta, hogy szenvedélyesen rajong az ölében ülõ lányért. A csillogás nagyon ismerõs volt nekem de nem tudtam honnan.
-Szia Derek!-köszönt a srác, mikor a pad mellé értem.
-Szia...Sziasztok-mondtam zavartan.
Vanessa rám nézett. Szeme különös látványt nyújtott. Egyik világos lila volt másik szintén világos kék színû. Valami történt köztük, ami mindkettõt a jó irányba billentette. A szõkeség, most valahogy nagyon kicsinek tûnt, ahogy összehúzta magát.
Tekintete az ajtó felé villant. Nem tudom mit láthatott, de a lilás szeme még fakóbb lett a kék pedig egy kicsit sötétebb.
-Mindjárt jövök-mondta, majd egy gyors puszit nyomott Miroku arcára, és fel állt.
-Mi történt vele?
-Elõtört belõle a jó... Derek mikor kell mennem az akadémiára?-kérdezte halkan, mire felé kaptam a fejem.
-Honnan...
-Nessi mindent elmondott, hogy mi lett belõlem, és mi vár majd rám...
-Nessi?
Miroku elvörösödött, de nem mondott semmit.
-Na jó ez a világ legfurább dolga amit láttam-hallottam az egyik fiú hangját, mire mi is feléjük néztünk.
Vanessa ott állt az ajtóban, és éppen Hope nyakába fúrta a fejét. A lány átkarolta a vállait, és hagyta, hogy a szöszi sírjon a vállán. Volt valami bensõséges ebben a helyzetben, és hirtelen elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért utálják egymást.
(Folytassam?)
Igen
VálaszTörlés